GOMBÁK FŰSZERES, ECETES, SÓS LÉBEN HŐKEZELÉSSEL TARTÓSÍTÁSA

/1996 - Dr. Dravecz Tibor 1. füzet/


A csak sóval, esetleg sóval és fűszerekkel történő tartósítás különböző módszereit itt nem tárgyalom. A most részletezésre kerülő tartósítási módok elsősorban a marinálásnak mondott eljárásokat részletezik, de tartalmazzák az ecetes gombasavanyúság készítésének más módszereit is. A tartósítás során szerepelhet az étolaj is. A módszer minden esetben tartalmazza a hőkezelés /sterilizálás/ valamelyik formáját is. Lehetséges /ajánlott/ a tartósítási hatás fokozására nátrium-benzoát vagy benzoesav alkalmazása is. A felhasznált "segédanyagok" változatos, az egyéni ízlést tökéletesen kielégítő, sokféle felhasználást biztosító eljárások, receptúrák szinte végtelen számú változatát teszik lehetővé. A "segédanyagok" külön-külön is tartósító hatásúak, tehát együttes alkalmazásuk fokozza eljárásunk biztonságát, illetve megnöveli a készítmény eltarthatóságának idejét.

Az itt tárgyalt tartósításra elvileg minden étkezési gomba alkalmas. Legjobban a kemény húsú gombák, a rókagomba, a gyűrűs tuskógomba, a májusi pereszke, a lila pereszke, a fenyőpereszke, a szürke tölcsérgomba, a rizike, a galambgombák, a csiperkék és a laskagombák alkalmasak, de kitűnő készítményt kaphatunk a májgombából és a sárga gévagombából is. A sötét trombitagomba számos különleges savanyúság készítésére használható fel. A lágyabb húsú tinóruk kevéssé alkalmasak ilyen módszerrel történő tartósításra. Általános elvünk az legyen, hogy minden fajt sajátosságainak megfelelően tartósítsunk. Így például kitűnő savanyúság készíthető mezei szegfűgombából is, de ez nem célszerű, hiszen egyszerűbb szárítani, a szárítmány a könnyen felveszi a vizet /rehidrálható/, és zamatanyagait szárítva is megőrzi. Az egyes gombafajok és fajcsoportok lehetséges és célszerű felhasználási lehetőségeit illetően a szakkönyvek fajleírásai adnak részletes eligazítást. Általános szempontként említem azt is, hogy többféle gomba felhasználása jobb, ízletesebb, értékesebb készítményt ad, viszont a gombák eltérő tulajdonságai miatt az előkészítés bonyolultabb. Tömegesen előforduló gombákat célszerűbb fajonként külön-külön tartósítani. A tartósított gombák minőségére vonatkozóan az általános szempontok az irányadóak: a gombák legyenek kifejlettek, de fiatalok, épek, egészségesek. Az elöregedett, elfonnyadt, elvizesedett, megfagyott, összerágott, elnyűvesedett gombák étkezésre alkalmatlanok, tehát tartósításuk sem ajánlott.

A marinálás /marinirozás/ hideg és meleg eljárással végezhető. Az előbbi eljárás egyszerűbb az utóbbi hamarabb ad fogyasztásra alkalmas készítményt. Mindkét eljárás során lehetséges darabolt, szeletelt gombát használni, vagy a kalapokat egészben hagyva vagy csak félbevágva eltenni /ez utóbbi méretű darabolás arra is jó, hogy meggyőződjünk a gombák hibátlanságáról/.


A HIDEG MARINÁLÁSKOR

3%-os ecet /borecet/ , literenként 15-25 g só, kevés cukor, valamint fűszerek /babérlevél, feketebors, koriander, borókabogyó, szegfűbors, szegfűszeg/ felhasználásával felöntőlevet készítünk, és ezt kihűtve az üvegekbe helyezett gombára töltjük. A lé tetejére étolajat teszünk, hogy légmentesen lezárjuk /legjobb a csatos üveg, továbbá a Hungarocap típusú csavaros tetejű lezárás, vagy a befőzőfólia/. A készítmény 3-4 hét érlelés után fogyasztható, de felbontás nélkül hosszabb ideig /akár évekig is/ tárolható. Vigyázat! A gomba nincs hőkezelve, a nyersen mérgező gombákat így ne tegyük el, illetve felhasználás előtt hőkezelés szükséges. Ezt a tényt az üveg címkéjén tüntessük fel.


A MELEG MARINÁLÁSKOR

A gombát sós vízben, ecetes lében előfőzzük. 1 liter 1,5%-os ecethez 100-150 g sót téve készítjük az előfőző levet. a már említett fűszereket és az ízlés szerinti mennyiségű cukrot is használjuk. Az előfőzés 15-20 percig tartson. Az előfőzött gombát kivesszük, lehűtjük majd üvegekbe helyezzük és az előfőzőlével felöntjük /lehet a felöntőlé hideg vagy meleg/. Az üvegeket a már említett módon lezárjuk. A készítmény már egy hét után is fogyasztható.

Lehetséges az előbbi eljárást úgy módosítani, hogy az előfőzést enyhén sós és citromsavas vízben végezzük, majd az előfőzött gombát szűrőkanálban hideg víz alatt gyorsan leöblítjük és lecsepegtetjük majd üvegekbe töltjük. Külön készítünk az előbbi recept szerint felöntőlét és azt hidegen vagy melegen a gombára töltjük, tetejére kevés olajat önthetünk. A lezárás stb. az előzőekben leírtak szerint történik.

Gombasalátát gombasavanyúságot/ is készíthetünk hasonló módszerrel. Az előfőzött gomba közé ízesítésül és díszítésül sárgarépát, hagymát, petrezselyemgyökeret is tehetünk. Az előbbieket néhány pillanatig ugyancsak hőkezelhetjük az előfőzőlében. A hagyma lehet karikára vágott vagy gyöngyhagyma. A fűszerek az előbbiekkel azonosak, a felöntőlé a már említettek /változatok/ szerint készülhet /azonos lehet az előfőzőlével vagy külön is készíthetünk/. Az üvegek lezárása után újabb hőkezeléssel a készítményt sterilizálhatjuk /legalább egy órára forró vízbe tesszük vagy forró felöntőlé esetén papírba, takaróba csavarhatjuk az üvegeket/. A gombasaláta fő tömegét a gomba adja. Ebben tér el az itt nem tárgyalt gombás salátától, amelyben a gomba csak adalékanyag az uborka, paprika, káposzta stb. mellett. Az előbbiekben ismertetett módszerek mindegyikénél vigyázni kell arra, hogy a szilárd anyag /gomba, stb./ elegendő felöntőlében legyen, hogy az a levegőbuborékokat kiszorítsa, a gombát, stb. jól átjárhassa. Fél literes üvegekben az előfőzött gomba súlya semmiképpen ne legyen több 30 dkg-nál. A készítmény minden kilogrammjára, tehát a felöntőlét beleszámítva, 1,5 g /azaz 1,5 ezrelék/ nátrium-benzoát tartósítószert tehetünk vagy azt az előfőzőlében oldjuk fel. Az üvegeket a készítmény jellegére, tartalmára, az elkészítés idejére vonatkozó címkével lássuk el. Időnként ellenőrizzük.